Cain Vicious
Hozzászólások száma : 2 Join date : 2013. Apr. 05. Age : 29
| Tárgy: Cain is Vicious Pént. Ápr. 05, 2013 6:21 pm | |
| Cain Adam Vicious " I can’t drown my demons they know how to swim "
Fontos tudnivalók Név:Cain Adam Vicious Kor:18 Születés ideje, helye:Indianapolis, 19th of June 1994 Csoport, titulus: Tanuló + sempiternalPlay by:Benjamin Bruce Kívül & Belül Kívül: Felkelek reggel és mindig ugyan az az unalmas, halott arc néz vissza a tükörből. A szemem alatti karikák, valahogy sosem hajlandóak eltűnni, talán inkább csak egyre mélyebbek lesznek, ahogy azok az idétlen hullámok sem akarják békén hagyni a hajamat. Ami bevallom ennél borzalmasabb már nem is lehetne. Egyrészt színe az már régen nincsen, ha definiálni szeretné valaki, elég mélyre kell nyúlni a szótárban, másrészt először mindig megpróbálom hajzselével rendbe hozni, aztán kiderül, hogy nem, 352-jére sem fog összejönni, inkább akkor nekiesek a hajvasalónak, ami beleégeti a rákent zselét és bumm… Fél órát töltöttem a fürdőben, és még mindig úgy nézek ki, mint egy hajléktalan. Innen pedig már édes mindegy, hogy melyik agyonszaggatott farmerem és pólóm veszem fel. Akármennyire biztos vagyok abban, hogy ezek már ki voltak mosva nemrég, senki nem mondaná meg, végignézve rajtam. Gondolom, abban sem lennének biztosak, hogy fürdeni szoktam-e. Pedig igen… Belül: Akármennyire is meglepő a tény azt kell mondjam, hogy sem drogfüggő, se alkoholista, de még csak depressziós se vagyok. Jó, nem tagadom, hogy vannak furcsa szokásaim, mint például az idegesítő dobolásom a tollakkal vagy a lábrángásom, de ezek távolról sem annak a jelei, hogy valami odabenn piszkosul elromlott volna. Egyszerűen csak kikapcsolom az agyam, bedugom a fülhallgatómat és hagyom, hogy a zene ritmusát átvegye a szívverésem. Igaz, hogy mindezt azért, van, mert a gitárszólókat és dobpergéseket még mindig jobban szeretem, mint az embereket, de ettől még nem leszek pszichopata gyilkos. Oké, azt is elismerem, hogy nem is akarok ismeretségeket kötni, érzelmileg pedig egy igazi, enciklopédiába illő analfabéta vagyok. Hogy ezért, mindenki azt hiszi rólam, hogy egy egész világuralmi – rosszabb eset pusztítási – terv szövődik a fejemben? Hálás vagyok neki, még egy ok, amiért az emberek jobbnak látják, ha messzire elkerülnek.
A múltam egy része... Körbenézek a csoporton, ami mostantól kezdve fél éven végig fogja kísérteni a szerda délutánjaimat. Van itt mindenféle ember, a kitetovált skinheadtől kezdve, az összegörnyedt koszos ruhákban járó fiatal lányig, aki időnként összerezzenve rám néz, tikkel a szeme és elfordul. Fogalmam sincs, mit keresek én itt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az igazgató „javasolta”, hogy feszültség levezető foglalkozásra járjak, és volt olyan kedves, hogy keresett is nekem egy csoportot. Anonim Erőszaktevők Gyülekezete, Bízz Krisztus Erejében. Ez volt a neve, legalábbis ez hirdette egy bazinagy plakát a falon. A probléma csak az volt, hogy ha nekem sok időt kell eltöltenem ezekkel az emberekkel körülvéve, elképzelhető, hogy a mostaninál is agresszívabb leszek. Ami nem nehéz, ugyanis az ok, amiért idekerültem nevetséges. Konkrétan megfenyegettem egy nyüzöge – ez a szó relatív, valószínűleg én a vaságyas 60 kilómmal sem vagyok valami masszív alkat – alsóbb évest, aki a halálba idegesített azzal, hogy mindenáron fel akarta velem szedetni a csikkeket a földről. Elmondtam szépen, hogy azok nem az enyémek – okot is adtam: én nem szívok mezítlábas kutyát, csak Marlboroval gyilkolom a tüdőmet – és, hogy hagyjon békén elmenni. Viszont a türelmetlenség az egyik legjobb tulajdonságom, így a 20-ik felszólítás után mérges lettem és elküldtem a picsába. Tudjátok, hogy megy ez. Ha valaki a 70-es évek rossz minőségű punkzenéit hallgatja megállás nélkül, előszeretettel tetováltat magára meglepően értelmetlen ábrákat és Kurt Cobain silány fiatalabb verziójának képzeli magát, akkor azonnal rásütik a rebellis jelzőt. Ilyen szépen működik a liberális társadalmunk. A másik dolog pedig az, hogy ha valamit ’Anonim’-nak neveznek, miért kérik rögtön azt, hogy mutatkozzunk be? Miért akarják hallani a problémáimat az erőszakkal és miért olyan biztosak benne, hogy mindjárt a torkuknak ugrok a svájci bicskámmal. ”A nevem Johnny Rotten, 1956 januárjában születtem Angliában, ’75-ben a kedvenc boltom Vivienne Westwood és Malcom McLaren SEX-e volt, ahol bandát alapítottunk pár ismerősömmel. Akkoriban még zöld volt a hajam.” Abban nem vagyok biztos, hogy leesett-e bárkinek is, hogy éppen a Sex Pistols vokalistájának életrajzába kezdtem bele, az viszont mindesetre feltűnt nekik, hogy egy boltot SEX-nek hívnak. Végül is igen, ez volt a legfurcsább momentuma a bemutatkozásomnak. Nem? Nem. A nyakamat rátenném, hogy humorosnak ugyan nem tartottak, de a csoportvezető meggyőződhetett arról, hogy a szellemi képességeim sincsenek az egekben. Nem vitatkozom vele, de azért szívesen összehasonlítanám az én IQ-mat azzal a srácéval, aki időnként bármilyen előzetes bejelentés vagy egyáltalán indíték nélkül elkezdte Suicide Silence stílusban előadni az Örömódát. Remek volt! Akármilyen toleráns embernek tartom magam (ha kétszer olyan toleráns lennék, mint amit feltételeznek rólam, akkor valójában feleannyira sem lennék, az, mint valójában) az első 15 perc után már tudtam, hogy a szerda délutánokat immár csak egy doboz cigivel és öreg barátommal Jack-el tudom csak átvészelni. Mert ez itt egy agyrém. |
template made by Caroline of I Life! | |
|
Viviana Smith
Hozzászólások száma : 44 Join date : 2013. Apr. 01. Age : 27 Tartózkodási hely : New York
| Tárgy: Re: Cain is Vicious Pént. Ápr. 05, 2013 6:42 pm | |
|
Elfogadva!
Hát... öhm... Ez nagyon tetszett Nem egy mindennapi karilap, meg kell hagyni. Már csak ezért is elnyerted a tetszésem. Nyomás avit foglalni, aztán játszani! |
| |
|