Jared Lewis
Hozzászólások száma : 4 Join date : 2013. Apr. 04.
| Tárgy: Jared Lewis Csüt. Ápr. 04, 2013 10:59 am | |
| Jared Walter Lewis "Different is goof. I like different."
Fontos tudnivalók Név: Jared Walter LewisKor: 22Születés ideje, helye:1991. 02. 12. New York (USA)Csoport, titulus: kívülálló, mr pretty eyesPlay by: Keegan AllenKívül & Belül Kívül:Jared egy különösen magas, atléta alkatú férfi, akire több szempár is szegeződik, ha feltűnik valahol. Nem tartozik a legjóképűbb, Adonisz termetű egyének közé, ugyanakkor van benne valami, ami magával ragadja a nőket és érdeklődnek iránta. Sötétbarna tincseit régen félhosszúra, manapság már rövidre nyírva hordja, hogy ezzel se takarja gleccser kék íriszeit. Arca férfias, kissé komor vonásokkal tarkított, melyet apjától örökölt, borostája születése óta nem jelentkezett. Öltözéke általában lezser, szereti a kényelmes ruhadarabokat, sőt akár egy szál melegítőben is képes kimenni az utcára. Tetoválás található tarkója alatt pár centivel, húgának monogramja, aki a legfontosabb ember számára a világon. Belül:Inkább barátságosnak, mintsem mogorvának neveznénk, bár előítéletekben gazdag lelke van. Akarva-akaratlanul is szokott hinni a pletykáknak, mintsem előbb megismerné az embereket és az alapján ítélne. Mindezek ellenére jó lelkű férfi, bármikor lehet számítani rá, barátai mellett pedig a végletekig kiállna. Harcias, makacs természetének köszönhetően mindig eléri, amit akar - természetesen mellőzve a piszkos, tisztességtelen módszereket. A szerelemben nem gyakran van szerencséje, jól lehet azért, mert nem is igazán keresi. Szenvedélyesen rajong a motorokért, ezért is vett egy évvel ezelőtt egy fekete Kawasaki-t, amit bizony már saját keresetből fizetett. Fontos számára a család, azon belül is húga, akiért tűzbe tenné a kezét. Intelligens, okos, művelt, nincs pénz szűkében, lévén, hogy az apja a város egyik legjobb ügyvédje. Senki nem tud róla, de régen drogügyletekben volt benne a keze, mára azonban már letett az illegális pénzkeresetről és a jó útra tért, már ha lehet így fogalmazni. A múltam egy része... Most, hogy itt ülök David-del szemben és nézem, ahogy a sok-sok tasak kokaint kihajítja elém az asztalra, arra gondolok, mennyire be voltam parázva, mikor először erre a helyre tévedtem. Láttam már szörnyű helyeket, de ez itt maga volt a Pokol. Drogtanya, kétségtelen, az ipséről pedig lerí, hogy nem normális és hogy reggel úgy kel fel általában, hogy nem emlékszik, mi volt tegnap. A szemei táskásak, az arcizma pedig legalább hatszor rándul meg öt percen belül. Sietősen vetek egy pillantást karjára is, amit nem fed hosszú ujjú póló és amin egy mérhetetlenül ocsmány, fekélyszerű seb van. Elképzelem, ahogy naponta egymás után akár hatszor is szervezetébe lövi valami piszkos injekciós tűvel az ópiumot. Ádámcsutkám kényelmetlenül kezd liftezni torkomban, bár gyorsan magamra erőltetem a nyugalom látszatát és így elviselhetővé válik David pengeéles mosolya és üveges tekintete is. - Ezt mindet. Mondjuk keddre. Menni fog? - emeli magasba szemöldökét, mint aki tényleg kételkedik bennem annak ellenére is, hogy már legalább másfél hónapja terítek. Tudhatná, hogy az egyik legjobb vagyok és hogy számíthat a diszkréciómra. - Nem vagyok béna, azt hittem, erre már rájöttél - bólintok komoran és zsebre dugom az összeset. A szívem hevesen kalapál, de csak azért, mert úgy érzem, nem okos döntés épp a zsebembe rejteni ezeket a finomságokat. Mindegy, táskában talán még feltűnőbb lenne. - Dave! - hallom a kiáltást tompán, majd egyre hangosabban és intenzívebben - Dave, zsaruk! - egy kopasz ürge torka szakadtából ordít, én meg egy szempillantás alatt ugrok talpra. Még látom, ahogy David kétségbeesetten rohan egyik fióktól a másikig, nyilván menti, ami menthető. A többiek sem lustálkodnak, halálfélelemmel próbálnak menekülni, mind más és más irányba. - Bekerítettek minket - szajkózza az egyik fickó zöld zsákkal a kezében - Bekerítettek, a francba! Dave, mit csináljunk? - nyöszörgi már csak és rettegése kezd rám is átragadni. Látok még egy kiutat. Ott, a hátsó ajtó, arra nem figyel most senki. Ha csak én iramodok neki... ha nem jön más utánam, akkor egyedül megúszhatom. Úgy döntök, hogy mivel ezeknek az embereknek nem tartozom semmivel - elvégre, csak a munkáltatóim voltak -, így itt hagyom őket. Egy másodperccel később a kábítószerrel a zsebemben kezdek el futni, mint akit puskából lőttek ki.
Lihegve, térdemre támaszkodva állok most meg annál a háztömbnél, ahol a családommal lakok. A gyomrom remeg, én pedig szintén, mint egy kocsonya. Több utcányit és több saroknyit futottam le és még mindig nem hiszem, hogy leráztam volna a rendőröket. Mindenkit követnek, és ha most nem, hát napokkal később ráakadnak azokra, akik benne voltak ebben az egészben. David-et nyilván már megkaparintották, ami azt jelentheti, hogy nincs kinek a parancsára terítenem. Nekem befellegzett, akkor meg aztán búcsút inthetek az életemnek, ha a rendőrök is megtalálnak. Erőt veszek magamon és miután megvárom, hogy egy lakó kijöjjön az épületből - ezzel felmentve engem attól, hogy a kapukódot be kelljen ütnöm, amit most a nagy izgalmak közt el is felejtettem - benyitok a lépcsőházba, a lépcsőkön pedig gyorsan felszaladok. Kis híján kiköpöm a tüdőmet, de tudom, hogy most nem állhatok meg. A kulcsot kapkodva szedem elő a zsebemből, majd miután benyitottam, vissza is zárom komótosan, sőt még a reteszt is ráhúzom, közben pedig tudom, hogyha itt lennének, engedelmeskedve nyitnám ki nekik. Az alsó ajkam remeg, hálát adok az égnek, amiért senki sincs most itthon és nem kell magyarázkodnom, mi miért csinálok. Az összes drogot, ami nálam maradt most a szobámban lévő fiókba söpröm és elhatározom, hogy pár nap múlva leszállítom, majd felhagyok ezzel az egésszel, mert nem kockáztathatok mindent. Ez egyszerűen nem én vagyok.
|
template made by Caroline of I Life! | |
|
Caroline Hastings
Hozzászólások száma : 27 Join date : 2013. Apr. 02. Age : 31
| Tárgy: Re: Jared Lewis Csüt. Ápr. 04, 2013 4:39 pm | |
|
Elfogadva!
Kedves Jared! Egyszerűen imádtam amit a kihoztál a karakterből. Teljes mértékig magam elé tudtam képzelni a szituációt. Azt hiszem nem is lenne értelme tovább húznom az időt. A lényeg a lényeg Mégpedig az, hogy elfogadtalak, úgyhogy sipirc foglalózni és utána játszani |
| |
|