Viviana Smith

Tárgy: Viviana Smith Kedd Ápr. 02, 2013 9:47 pm

Viviana Smith

" Soha ne nézz hátra! "

Fontos tudnivalók

Név:Viviana Smith

Kor:17

Születés ideje, helye:1996.05.26. Los Angeles

Csoport, titulus: Titkos kör

Play by:Lucy Hale

Kívül & Belül

Kívül:Legalább 168 cm magas vagyok, ami nem túl nagy, tudom, de a bors is kicsi, mégis erős. Nem vagyok egy kórosan sovány alkat. Számomra pont tökéletese az alakom. Nekem tetszik, ha valakinek meg kifogása van, az forduljon el. Hajam hosszú, sötétbarna, már-már fekete, ahogy a szemem is. Bármit magamra öltök, legyen az valami csinos összeállítás, sportos, vagy éppen egy sima melegítő. A magassarkúkat sem vetem meg, de leginkább a sportcipő a favorit. Színekben vármi jöhet, kivéve a rózsaszín.

Belül:Azt mondják rám szeszélyes, hisztis, olykor gyerekes vagyok. Én azt mondanám átlagos. Na jó, talán párszor túl hamar kaptam fel a vizet és meggondolatlanul cselekedtem, de ez mindenkivel előfordulhat. Én sem lehetek kivétel.
Szóval egy teljesen átlagos tinilány vagyok, barátokkal és reményekkel, álmokkal. Három legjobb barátnőmért a tűzbe tenném a kezem. Ha valaki megbántja őket, én vagyok az aki kitekeri az illető nyakát. Mint egy nagy testvér, általában így viselkedem velük.
Nem szeretem, ha valaki nagy arcnak képzeli magát, mert azonnal rám jön a kényszer, hogy lemossam az önelégült vigyort a képéről. Segítőkész, megértő ember vagyok, csak azt nem szeretem, ha ezt ki is használják. Nagyon nehezen mondok nemet, hála a jó szívemnek.
Nekem sokat számít az első benyomás. Ha nem tetszik az illető, megmondom neki. Ha pedig igen, akkor előbújik belőlem a barátságos énem. Nem vagyok én más, vagy különleges, csak egy a sok közül és nekem ez így tökéletesen megfelel.

A múltam egy része...

*A szoba sötét volt. Az ablakok előtt vastag, fekete sötétítőket húztam, hogy a szobát meghittebbé varázsoljam. Gyertyák sokasága világította be a szobát. Hiába volt nappal, hiába sütött odakinn hét ágra a nap, én mégis a szobámban ültem kedvenc fotelemben, felhúzott lábakkal, és te velem szemben, az ágyon. Tudtam, hogy eljön ez a nap is. Nem titkolhatom örökké a múltam azon pillanatait, amik sötétségbe taszíthatnak.*
- Amit itt elmondok neked, az mind igaz. Arra kérlek, hogy hallgass meg! *Vártam egy kicsit, figyeltem az arcod minden rezdülését, csakhogy tudjam mi a válaszod. Végül csak csendben bólintottál.*
- Los Angelesben születtem, egy teljesen természetes háztartásban. Testvérem nem volt, csak egy kutyám, Berry. A szüleim szerettek, mindent megadtak nekem, én is viszont szerettem és szeretem őket, a mai napig is. Igazából az életem akkor kezdődött, mikor megismerkedtem a három legjobb barátnőmmel. Hamar egymásra találtunk az általános iskolában. Minden szabadidőnket együtt töltöttük, sok ostobaságot műveltünk, de mindig összetartottunk. *Elrévedve gondoltam vissza azokra az időkre, mikor még kiskorunkban egymást cukkoltuk és kóstolgattuk. Mikor még nem ismertük egymást olyan jól. Halvány mosoly húzódott az arcomon, de mikor elkaptam a pillantásod, újra komolyra váltottam. Tekintetedben látom, hogy érdekel a történetem, hogy kíváncsiságod alig enged nyugton ülni. Tudom, nem megszokott tőlem ez a viselkedés, de néha muszáj megtennem azt, amire mások nem számítanak.*
- Éltük a magunk kis életét. Az általános iskolai évek, olyanok voltak, mint a mennyország. Nem mi voltunk a legnépszerűbbek, de szerettek minket. Együtt eldöntöttük, hogy egy gimibe fogunk járni, egy teljesen más városban. Szép reményekkel keresgéltünk, közben az átlag tinilányok életét éltük. Szórakozni jártunk, pasiztunk, meg ilyenek. *Az utolsó szónál játékosan rád kacsintottam, mert észrevettem, hogy a homlokodon megjelenik egy ránc. Nem szóltál, ennek örültem, hiszen így nyugodtan folytathattam a mesét.* - Egy szórakozóhelyre indultunk a lányokkal valamelyik este. Azt hiszem a sikeres ballagást akartuk megünnepelni egy kórhatáros helyen. Kéz alól kaptuk a jegyeket, ezért könnyen beengedtek minket. Jól szórakoztunk egész este. Lecsúszott pár pohárral is, de egyikünk sem volt annyira részeg, hogy ne emlékeznénk a dolgokra. Hazafelé menet egy sötét sikátorból furcsa hangokat hallottunk. Annyi alkohol volt bennünk, hogy eszünkbe sem jutott félni, ezért egymást ugratva mentünk megnézni, mi lehet az. A látvány bizony elég volt ahhoz, hogy kijózanodjunk. Három férfit láttunk, ahogy egy lányt éppen leszúrnak, egyszerre három oldalról. Valamiért a látásom azonnal kitisztult, és mindhárom ürge arcát láttam. Valamelyikünk, pontosan nem tudom ki volt, felborított egy kukát és mind észrevettek minket. Igazából annyira lesokkoltunk a látványtól, hogy még elbújni sem jutott eszünkbe. Azonnal elindultak utánunk, mi pedig rohanni kezdtünk. Négyen voltunk, de gyengék, ittasak, és egy gyilkosság szemtanúi, mégis azonnal megöltek volna. A táskám füle beleakadt egy csatorna kiálló csavarjába, amitől elszakadt és a tartalma kiszóródott. Nem volt időm összeszedni, hiszen üldöztek minket. Csak a telefonomat sikerült megmentenem. Talán éppen ez volt, ami megállította őket.* - Abba hagytam egy picit a mesélést, hiszen láttam rajtad, hogy teljesen letaglózott a dolog. Soha senkinek nem meséltem még el, nekem is ez volt az első alkalom, hogy valakinek felelevenítettem ezeket az emlékeket.*
- Ezzel sikerült a négyünk kapcsolatát még szorosabbra kovácsolni. Azonnal a rendőrségre akartunk menni, de féltünk. Sokat veszekedtünk is emiatt, de azonnal tudtuk mi a dolgunk, mikor mindannyian megkaptuk az sms-t, amiben megfenyegettek minket, hogy minket is és a családunkat is megölnek, ha bárkinek is szólunk. Azóta titokban tartjuk ezt a dolgot. Félünk még a mai napig is, hiszen furcsa hívásokat kapunk, ismeretlenek bóklásznak a suli körül a diákokat lesve. Talán túl paranoiás lettem, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ennek még nincs vége.
*Mesém végén nem szóltál egy szót sem, csak felálltál, odajöttél mellém, és szorosan megöleltél. Hálásan viszonoztam.*

template made by Caroline of I Life!

Tárgy: Re: Viviana Smith Csüt. Ápr. 04, 2013 2:56 pm

Elfogadva!

Nincs mit mondanom! Örülök, hogy még mindig BFF-ek vagyunk és a Titkos kör... Nyomás avit foglalni és keressük meg a gyilkosokat, hisz nem élhetünk egész életünkben úgy hogy rettegünk.